feb
27

1.Fejezet

| Szerző: ♥ Gréti♫ | 7:29 pm

 

 [Aqua szemszöge]

Az Oliposzon

Na megérkeztem! Itt vagyok a Félvér-táborban, szóval ennek örömére kezdek egy naplót. Szóval...hol is kezdjem? ja, igen: Anyu utállak! Miért? Na...várj. Kezdjük ott, hogy istenek léteznek! Igen, jól olvastad, létezik az összes isten: Zeusz, Héra, Poszeidón, Hádész...stb. Köztudott, hogy ők imádnak a halandókkal...khm...egy kicsit "játszadozni". Emiatt vagyunk mi, félvérek. Az egyik szülőnk ember, a másik  (akit többnyire nem ismerünk) az isten. Mi gyűlünk ide a táborba. Az én apám Hermész, a tolvajok, kereskedők, utazók...stb istene. Anyám sose titkolta el előlem, hiszen ő is félvér, ez itt a csavar. Akkor én most háromnegyedvér vagyok? Anyám apja, pedig nem kisebb alak, mint Zeusz a főisten. Szóval Zeusz a nagyapám lenne...érdekes. Elég későn kerültem ide annak ellenére, hogy sok bennem az istenvér. Furcsa, mert állítólag a nagyobb istenek, avagy a "Nagy Triász" gyerekei (Zeusz, Poszeidón és Hádész sarjai) vonzzák a szörnyeket. Igaz, hogy nekem csak a nagyapám az egyik, de én két isten-őssel rendelkezek. A másik furcsaság, pedig maga a nevem: Aqua. Hogy kaphattam ezt? Csak magasan érzem jól magam! Ha fúj a szél, máris élettel telek meg. Szóval ott folytatom, hogy megjöttem a táborba. A Nagy Házba mentem, ott pedig Mr. D irodájába. Ez a pasas...pfft...érdekes alak. Az első kérdése az volt, hogy tudom-e ki az apám?! Naná, még szép! Hermész, az az idióta...khm...Mr. D kicsit szomorú volt. Azt mondta az a bungalló irtózatosan zsúfolt. Mikor megemlítettem, hogy a nagyapám Zeusz, gyorsan döntött: El kell mennem az Olimposzra hozzá, és megkérdezni, hogy elfogad-e és lakhatok-e a bungallójában. Elég furalátvány, hogy egy 165 centis, szőkésbarna, mélykék szemű 16 éves lány, bemegy az Empire State Buildingbe és előáll azzal, hogy ő Zeusszal akar beszélni. Az Olimposz csócs hely! Hátborzongató, de lenyűgöző is egyszerre. Zeusz készségesen fogadott. Először azt hitte, hogy az anyám vagyok és Lucynak hívott. Amikor megtudta, hogy Lucy lánya vagyok és az apám Hermész,  nagyon ideges lett. Látszólag azonban, engem bírt! Néhány kérdést tett fel, és ebből megállapította, hogy sokat örököltem tőle. Megengedte azt is, hogy a bungallójában lakjak. Jófej fater!:) Illetve nagyapó!XD Búcsúzáskor apám is odajött hozzá! Átölelt és azt mondta: Szeretlek!, és adott egy pár szárnyak cipőt. Hmm, érdekes. Zeusz pedig egy apró szárny-párral ajándékozott meg. Azt mondta, ha szállni vágyom csak érintsem meg 3-szor. Húú...ezek az "isteni" ajándékok elég furik! Még 1-szer elbúcsúztam apától és nagyapától, és visszaindultam a táborba...Szóval a táborban beköltöztem új otthonomba. Öt perc sem telt bele, máris kopogtak. Egy magas, fekete hajú, ragyogó zöld szemű, vékony srác állt az ajtóban. Ó...azok a gyönyörű szemek! Percy-ként mutatkozott be, és ellátott jó tanácsokkal, mivel ő a Poszeidón bungallóban lakik. Szerinte ez "menőnek" számít! Szeme végig csillogott, ajkai mosolyra álltak közben. Talán annak örült, hogy van egy sorstársa, vagy netán... szimpatikus vagyok neki vagy... na jó, ezt még elgondolni sem merem, mert azonnal belepirulok. Bevallom: Szégyellős vagyok!

[by:Jessica]

A bejegyzés trackback címe:

https://percyjakson-thesixthseason.blog.hu/api/trackback/id/tr141795491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása